Minden szerelmesnek, aki boldog, kétségbeesett, bánatos, vágyakozó. Mindenkinek, aki átélte; épp most éli át, vagy majdan belekóstol a világ legcsodálatosabb érzésébe, ami képes az egekbe röpíteni vagy a pokol legmélyebb szegletébe taszítani.

 Szabó Lőrinc: Szeretlek

Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.

Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek

 Félix Falzari: Beteljesülés

Mit mondhatnék, te drága?
Elnémít az öröm,
ha rám nézel: a számra
egyetlen szó se jön.

A lényedből ragyogva
hull rám egy lágy sugár,
mi egykor álom volt: ma
valóság végre már.

De én e tiszta fényben
magamra nem lelek:
most valóságként élem
az álom-életet.

Juhász Gyula: Szerelem

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod, hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

William Shakespeare

LXXV. Szonett

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon
részeg vagyok, és mindig szomjazom.

 Szerelmes sms-ek

Szívem titkát írom
E kis versbe neked,
Rád gondolok,
Ezt sose feledd,
S hogy szívem mit kíván,
Soraim betűiben keresd

Féltelek. Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hisz Te vagy, ki már akkor hiányzik, mikor ébred a hajnal.

A nap 24 órájában rád gondolok, és az alól ez a pillanat sem kivétel. Szeretlek!

Tudod, hosszú álom az élet. Valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget.

Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban, olyan vagy nekem, mint egy édes virág, többet érsz nekem, mint az egész világ.

Kínzó vágy gyötör, hiányod majd megöl, nem bírom ki nélküled! Kérlek, szoríts magadhoz s csókkal, mondd, hogy szeretsz.

Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent. Csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset. Egy forró csók, mely tüzes a vágytól, érzem: örökre hozzád láncol.

A szerelem olyan, mint egy álom, néha szép, néha fájdalom, igazán szeretni csak egyvalakit lehet, éspedig azt, ki téged nagyon szeret.

Este, ha lefekszel, tárd ki az ablakod, elküldtem hozzád az én csillagom. Egy pillanatra kérlek, figyelj rá, mert a nevemben szép álmokat kíván.

Hogyha patak partján szomorúfűz volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, s füledbe súgnám altató mesémet. Százszor elmondanám, hogy szeretlek Téged.

Ha én írnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét: olyan széppé írnám, mint egy tündérálom, a legboldogabb te lennél a világon!

Szeretném, ha szeretnél, ha néha megölelnél, s ha fognád a két kezem, boldog lenne életem.

Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen, s suttogja, hogy te vagy az egyetlen.

Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc, de azt nem tudtam, hogy egy pillanat nélküled maga az örökkévalóság.

Tedd a kezed a homlokomra, mintha kezed, kezem volna. Úgy szeress, mint még soha, mintha szíved szívem volna.

Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.

A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted. A fegyver a képzelet, idézd fel őt, s itt van veled. A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.

Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.

Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, s szerelmes szavakra, forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez, mint a valóság. Kár, hogy álmodom.

Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog egy könnycsepp.

Csak nézlek téged, de szólni nem merek, úgysem érted szerelmes szívemet. Komédiázol, játszol csak velem, az élet mégis te vagy csak nekem.

Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy, és senki nem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.

Leírni nem tudom mit irántad, érzek, hisz úgy is tudod, szeretlek téged. Elmondom neked s az egész világnak, ha eddig szerettelek, ezután imádlak.

Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.

Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is, szeretlek téged.

Ne titkold el, mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.

Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold, a távolból valaki rád gondol. Nézi az eget, és reméli, hamarosan melletted, lehet.

Csendes éjszakában elkerül az álom, minden porcikámmal te utánad vágyom. Suttog a némaság ábrándos meséket, azt súgja halkan, látni szeretnélek.

Ha el merném mondani, amit most gondolok, megtudnád, hogy rólad álmodom. Ha el merném mondani, amit most érzek, megtudnád, hogy mennyire szeretlek.

Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden csókod a számon felejtett. Még csak akkor tenne szépet, ha egyszer mindörökre, nekem adna téged.

Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak. Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni, mit jelent forrón, őszintén szeretni.

Szeretnék az álmod lenni, alvásodat megédesíteni. Szeretnék pilláidon, minden éjjel megpihenni, s álmot, hozó csókjaimat ajkadra lehelni.

Valaki titokban rólad álmodik, valaki rólad szövi legszebb álmait. Valaki szemében miattad könny ragyog. Hidd el ez a valaki én vagyok.

Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel. Elviheted, csak ne törd össze. Mert az egész világ összedőlne.

A világ számára csak egy személy vagy, de számomra te vagy a világ.

Szeretnék nevetni, szívből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni, minden reggel melletted ébredni, és édes csókkal álmodból ébreszteni.

Álmaimban rólad álmodom és mindazokról a dolgokról, amit együtt tehetnénk. Szívem érted sóhajt és az ajkaim egy édes jó éjt puszit küldenek neked.

Nemrég valami történt velem, a legcsodálatosabb dolog, egy álom, amelyik valóra vált, azon a napon, amikor megszólítottál és megismertelek.

Ha látnád a szemem csillogását, ha hallanád a szívem dobbanását, tudnád, mit érzek irántad, éreznéd, hogy mennyire imádlak.

Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém. Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden, ami te vagy.

Szükségem van a napra, a csillagokra, a holdra és rád. A napra nappal, a holdra és a csillagokra éjszaka, Rád pedig örökké!

Kértem az Istent, engedjen feledni, de az volt a válasz: Téged kell szeretni!

yönyörű álmom volt az éjjel, egy csillag szeretkezett a holdfénnyel. De ez nem álom, hanem valóság, ott én voltam és te voltál.

Ameddig szeretsz, én addig élek. De kérlek, szeress, mert meghalni félek!

Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, de ha a szívünkbe véssük, örökké él. Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet! A szó: Szeretlek! A név: a te neved!

A két nap alatt beteljesedett szerelem a rákövetkező két nap alatt el is múlik, míg a hónapokon keresztül kiharcolt szerelem évekig tart. (Balzac)

Amit szeretsz, szabadon kell engedni. Ha visszajön hozzád, a Tiéd, ha nem jön vissza, akkor sohasem volt a Tiéd.

Ahol az igazi szerelem jelen van, ott csodák is történnek.

"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet."
(Goethe)

A szívnek vannak érvei, melyekkel az ész nem tud mit kezdeni…”